Emlékszel még mekkora kincs volt ez? Nyomj egy lájkot, ha nektek is volt!

Régen nem volt mindenkinek bicikli pumpája, az olyan közös dolog volt. Voltak dolgok, amik olyanok voltak, hogy közösnek tekintettük, és nem volt szégyen elkérni.
Sőt, volt rá egy jó szóhasználat, úgymond átkértük a pumpát.
Azzal, hogy átkértük, nem kértünk szívességet, csak mivel nekünk volt rá épp szükségünk, hát átkértük.
Lehet, hogy ez most nem annyira érthető, de akik vidéken nőttek fel, azok ismerik ezt az érzést.

Nálunk vidéken akkoriban így mentek a dolgok:
A szomszédéknak volt pompájuk, amit mi és a többi szomszéd kölcsönkérhettünk, ha fel kellett fújtatni, a biciklit. Bár nem voltunk szegények, de mégsem vettünk pumpát, hiszen a szomszédéknak volt, hát inkább elkértük, ők meg elkértek olyan dolgot, ami nekünk volt és nekik nem volt. Mint például a betonkeverő.
Emlékszem, hogy mama mindég elmondta annak aki épp jött elkérni a betonkeverőt.
" Vigyázzatok rá, mert ez keverte a betont az utcába majdnem minden háznak az építésénél, és szeretném, ha a kis unokáménál is ez keverné"

Így adtunk és kértünk kölcsön dolgokat akkoriban, pedig nem voltunk szegények, csak akkoriban nem költöttük a pénzt.

Nyomj egy lájkot, ha te is emlékszel ezekre a szép időkre!

Ezek is érdekelhetnek