A neve: Szeretet

Egy kislány bement a szobájába és a szekrénykéje mélyéről előhúzott egy lekváros üveget. Kiöntötte a padlóra az üvegben lévő érméket és gondosan számolni kezdte. Háromszor is megszámolta, mert a végösszegnek nagyon pontosnak kellett lennie. Nem hibázhatott. Ezután óvatosan visszatöltötte a pénzérméket az üvegbe, rázárta a tetejét, és kisurrant a hátsó ajtón.
A hat háztömbnyire lévő patikába ment, amelynek ajtaja fölött a nagy vörös Indián Törzsfőnök képe volt látható. Türelmesen várt a patikusra, hogy szentelne rá egy kis figyelmet, de a patikus éppen nagyon el volt foglalva.
Tess - így hívták a kislányt - megcsoszogtatta a lábát a padlón. Semmi.
Megköszörülte a torkát úgy, hogy a legkellemetlenebb hangot adja, amit csak lehet. Ez sem volt sikeres. Végül kivett egy érmét az üvegből és megkocogtatta a pult üvegét. Ez használt!
- És te mit szeretnél? - kérdezte a patikus érezhetően bosszús hangon.
- Éppen a testvéremmel beszélek Chicagóból, akit már ezer éve nem láttam - tette hozzá a patikus, mint aki választ sem vár a kérdésére.
- Én pedig az én testvéremről szeretnék beszélni veled - mondta Tess a patikuséhoz hasonlóan bosszús hangon.
- Az öcsém nagyon beteg és . egy csodát szeretnék venni neki.
- Tessék? - fordult hozzá a patikus.
- A neve Andrew és valami csúnya dolog nő a fejében, és az Apukám azt mondta, hogy csak egy csoda mentheti meg őt. Hát tessék mondani, mennyibe kerül egy csoda?
- Kislányom, mi nem árulunk csodákat. Sajnos nem tudok neked segíteni - felelte a patikus, kissé megenyhült tónusban.
- Figyelj, nekem van pénzem, meg tudom fizetni. Ha nem lenne elég,
kipótolom. Csak mondd meg mibe kerül.
A patikus testvére, akivel eddig beszélgetett, jól öltözött férfi
volt.Lehajolt a kislányhoz és megkérdezte:
- Mondd csak, miféle csodára van az öcsikédnek szüksége?
- Azt nem tudom - válaszolt Tess könnyes szemmel - csak azt tudom, hogy nagyon beteg és Anyu azt mondta, hogy valami operációra volna szüksége De Apu nem tudja megfizetni, ezért szeretném odaadni az én pénzemet.
- Mennyi pénzed van? - kérdezte a Chicago-i férfi.
- Egy dollár és tizenegy cent - felelte Tess alig hallhatóan - Ez az összes, ami van, de tudok többet is szerezni, ha kell.
- Nahát, milyen csodálatos véletlen! - mosolygott a férfi - Egy dollár és tizenegy cent - éppen az a pontos összeg, ami egy kisfiú csodájának az ára.
Egyik kezébe tette a pénzt, a másikkal kézen fogta a kislányt:
- Vezess engem haza hozzátok, szeretném látni az öcsédet és találkozni a szüleiddel. Lássuk, hátha van nálam egy olyan csoda, amit te szeretnél.
A jólöltözött férfi Dr. Carlton Armstrong volt, sebészorvos, aki az idegsebészetre specializálódott. Ingyen elvégezte az operációt, és nem telt bele sok idő, amire Andrew ismét otthon volt, épen, egészségesen. Anya és Apa boldogan beszéltek arról az esemény-láncolatról, ami idáig vezetett
- Ez a műtét egy igazi csoda volt - suttogta Anya - vajon mennyibe került volna?
Tess mosolygott. Ő pontosan tudta, mennyibe került a csoda: egy dollárba és tizenegy centbe, no és egy gyermek töretlen hitébe. Egy csoda nem a természet törvényeitől függ, hanem magasabb törvények működésétől.

A neve: SZERETET
Gondolatok, +1:
Amikor az öreg bácsi meghalt egy idősek otthonában, azt hitték a nővérek, semmit sem hagyott maga után, aztán nagyon megdöbbentek!

Később, amikor a nővérek átkutatták a holmiját, Mak Filiser dolgai között ezt a verset találták_

Undok vénember

Mit láttok nővérek? . . .. . .Mit láttok?
Mire gondoltok, .. . amikor rám tekintetek?
Egy undok vénembert . . . . .aki nem túl okos?
Fura szokásai vannak. . . . . . . .. és messze tekintő szeme?
Aki csámcsog, amikor eszik … . . és nemigen válaszolgat
Amikor felemelt hanggal rám szóltok ...Felelne, bácsi?
Aki mintha észre sem venné. .a dolgokat, amit csináltok
És mindig elhagy valamit. . . . .. . .A zokniját, a papucsát
Aki bár folyton ellenkezik. … hagyja, hogy azt csináljatok, amit akartok
Miközben fürdetitek, etetitek ...Csak lenne vége a napnak
Ezt gondoljátok? ....Ezt látjátok?
Akkor nézzetek rám, nővérek, ez nem én vagyok, akit láttok
Elmondom, ki vagyok én . . . . .. aki csendben ott ülök,
Aki a morgásotok miatt , .. . . . megeszik mindent, amit elé tesztek
Egy tízéves kisfiú vagyok... akinek van anyja és apja testvérei, fiúk, lányok . .. . és nagyon szeretjük egymást
Egy tizenhat éves srác vagyok...szárnyakkal a lábain
Aki a szerelméről ábrándozik, aki hamarosan eljön.
Egy húszéves vőlegény vagyok..dobogó szívvel a mellkasomban
Aki emlékszik, milyen esküt tett, amit be akar tartani örökre
25 éves vagyok...már nekem is van gyermekem
Szüksége van a támogatásomra, otthont kell teremtenem neki.
Már harminc lettem, a gyerekek egyre csak nőnek,
Egymáshoz vagyunk láncolva...a kötelék sohasem szakad el
Negyven vagyok... két fiam megnőtt, elhagyták a közös otthont.
De az asszony mellettem maradt...nincs okom panaszkodni.
Ötvenévesen mégegyszer ...kicsik játszanak körülöttem.
Megint kaptunk gyerekeket...én és a szerelmem.
Eljöttek a sötét napok....a feleségem meghalt, itthagyott
A jövőbe nézve...csak sötétséget látok.
Hiszen a gyerekeim már....a saját gyerekeikkel törődnek.
És azt hiszem az évek, és a szerelem....amit ismertem elszálltak
Öregember vagyok . . . . . . .. a természet kegyetlen
Miért teszi, hogy az öregséggel . . . . bolondnak is látszol?
A test összeomlik .. .. . a szépség, a kellem odalett
Már csak egy kő van ott...ahol rég a szívem dobogott
De az öreg testben valahol a fiatal férfi még ott van,
És elgyötört szíve . . . . néha fellobban egy emléktől
Emlékszem örömre és emlékszem a fájdalomra
És újraélem elmúlt életem . . . . . . . ebben az öreg testben
Emlékszem az évekre, amelyek elrohantak jaj túl gyorsan.
És elfogadom, hogy az élet rövid, semmi nem marad meg örökre.
Úgyhogy nézzetek csak rám, emberek .. . . jól figyeljetek
Nemcsak egy undok vénember vagyok
Nézzetek rám. . . . és lássatok meg . ENGEM!

Ezek is érdekelhetnek