"A szülés az élet nagy csodája. Aki átélte, tudja: élete alapvetően változott meg abban a pillanatban, amikor gyermeke világra jött

"A szülés az élet nagy csodája. Aki átélte, tudja: élete alapvetően változott meg abban a pillanatban, amikor gyermeke világra jött. Soha többet nem lesz már az a nő, aki néhány perccel korábban volt. Mert amikor egy gyermek megszületik, vele együtt születik meg az anya is. A szülés idején minden nő agya átalakul. A felszabaduló oxitocin örökre átkódolja az agyat, villámgyors neurológiai változásokat hozva létre. Az újszülött illata, látványa, sírásának hangja kitörölhetetlenül beleég az anya agyába. És beindul az anyai oltalmazó magatartás is. Az agy motoros, látó- és hallókérge turbó üzemmódba kapcsol, állandóan monitorozva a környezetet, lehetséges veszélyforrások után kutatva. A szüléssel végbemenő idegi változások egy életre szólnak, ezért van az, hogy hiába nő fel a gyermekünk, mi életünk végéig féltő szeretetet érzünk iránta."
Gondolatok, +1:
Aranyosi Ervin: Tanuld meg önmagad szeretni!

Tanuld meg önmagad őszintén szeretni,
Ez az első lépés, ha boldog akarsz lenni.
Állj a tükröd elé, nézz a két szemedbe,
próbálj elmerülni csodaszép lelkedbe.
Mert csodálatos vagy, csupán nem tudsz róla,
talán, mert nem mondták pici korod óta.
Lelked mélyén csillog tökéletességed,
ám te nem éled meg csodás képességed.

Tökéletes lényként jövünk a világra,
szeretetre vágyva, lelkünket kitárva.
Még képesek vagyunk magunkat szeretni,
másra mosolyogni, s őszintén nevetni.
Beragyogja fényünk környező világunk,
mosolyunk szikrája szítja örömlángunk.
Akik minket néznek, boldogan szeretnek,
visszamosolyognak, jó kedvvel nevetnek.

Aztán tanítanak, arra, mit tanultak,
ránk adják gúnyáját a megtanult múltnak.
Elmondják – szerintük – hogy kellene élni,
segít’nek örömöt, bánatra cserélni.
Mikor leszületünk egy másik világból
– ahol minden lelket a szeretet ápol –
a butaság ellen védtelenné válunk,
hitrendszerek döntik össze szép világunk.