A világ legrégebbi ismert piramisáról tudniillik most már 100%-os bizonyossággal kijelenthetjük, hogy a hun-magyarok, azaz elődeink, a mag (tudás) urai építették.

A hüledezéskeltő hír röviden ismertetve a következő: a szénizotópos
mérések alapján 34.000 !!! évesre saccolt híres boszniai Nap Piramisban
székely-magyar rovásírással íródott feliratokat találtak a szláv
kutatók, s már egyértelműen azonosítottak húsz rovásbetűt is,.. melyek
egy az egyben megegyeznek a manapság általunk is ismert székely ABC
jeleinek vonásaival.

A helyi régészek azonnal kapcsolatba léptek a rovásírás-kutatás honi
mestereivel, nemsokára pedig megindul a rendkívüli izgalmat, s talán
historikus paradigmaváltást hozó pontos vizsgálódás. Remélhetőleg nem
fogják elhallgatni, eltüntetni a valós eredetünket ország-világ elé táró, kárpát-medencei életterünk ősiségét bizonyító táblákat és
rovásmaradványokat.

Ősink legnagyobb fennmaradt csodája: a hun-magyar Nap Piramis
Boszniában A monumentalitásával szemeket lenyűgöző Kínai Nagy Fal alig
több, mint kétezer éves, a gízai piramisok még nincsenek ötezer évesek,
s a Stonehenge kövei is csak maximum pár évszázaddal idősebbek Egyiptom
csodáinál. A mi pompázatos piramisunk azonban közel 30.000 !!! évet ver
az összes előbb felsorolt földi remekre, ami egyenesen lenyűgöző,
nemzeti büszkeségünket sokszorosára duzzasztó adat. A nonplusszultra pedig a megtalált rovásírás kora. A hivatalos “tudomány” szerint a legrégebbi ismert írás Mezopotámia
területéről származik, s az i.e. IV. évezred végén, avagy az i.e. III.
évezred elején alakulhatott ki. Erre előkerül egy amazoknál majd
tízszer ősibb székely rovásírás… Félő azonban, hogy a mai liberális
nevelés atyaúristenei elhallgatják ezt a szenzációs felfedezést.

A legrégibb ismert földi írás!!!

Szeretném, ha a magyar őstörténet nem Árpádnál, esetleg az “uráli
őshaza” felemlegetésénél kezdődne, hanem a Kárpát-medence hungár
életterének ősiségénél. Szeretném, ha a históriaoktatás szempontjából
fontos tankönyvek címoldalán a Nap Piramis, valamint a rovásírás
virítana, s ugyancsak ezen magyar csodák ismertetésével kezdődne a
történelemtanítás a fiatal magyar gyerekek számára. Várom a Nap Piramis
kutatásának újabb eredményeit, s bízom továbbra is a szebb magyar
jövőben!
Forrás: napilap.ro
Gondolatok, +1:
Egy fiatal párról szól a következő történet, valamint arról, hogy nem szabad az érzéseinkkel ellentétesen cselekedni, mert egy életre megbánhatjuk a döntésünket.

A fiú és a lány nagyszerűen érezték magukat egymás társaságában, boldogak voltak, soha nem veszekedtek, nyolc éve alkottak egy párt. A lány összes barátnője már férjénél volt, és mindeddig nem is foglalkoztatta a házasság, de ahogy teltek az évek, és az édesanyjai is folyamatosan nyaggatta, hogy mikor kötik be a fejét, kezdett megváltozni a véleménye. Már ő is férjhez akart menni! Ezt közölte is párjával, a tökéletes esküvő részleteit is megosztotta vele, de a fiú azt válaszolta, hogy ő még nem áll készen, még időre van szüksége, szeretne szerezni egy jobban fizető állást, hogy majd biztosíthassa családja számára a tisztes megélhetést. Végül hosszas beszélgetés után sem jutottak dűlőre, így mindketten úgy döntöttek, jobb, ha külön utakon folytatják. Ezután a fiú összetört szívvel elhagyta szülővárosát.

Öt év múlva viszont visszatért, és eldöntötte, hogy új életet kezd. Megismerkedett egy csodás lánnyal, akit nagyon szeretett, és boldog is volt vele. Három év múlva elvette feleségül. A lagzi után összefutott az első szerelmével, aki a könnyes szemekkel azt mondta:

„Hogy nősülhettél meg pont az én születésnapomon? Hogy volt képed azokat a virágdíszítéseket használni, amiket én találtam ki? Hogy tudtad az én kedvenc dalomra megtenni az első tánclépést?”

A fiú megfogta a kezét, és magához húzta. Abban a pillanatban egy könnycsepp szaladt le az arcán.

„Mindvégig arra gondoltam, hogy te vagy a menyasszonyom.”

Az életben talán egyszer adódik meg, hogy rátaláljunk az igaz szerelemre, ezért soha ne engedjük elmenni

Ezek is érdekelhetnek