Aranyosi Ervin: A szívek szabója

Aranyosi Ervin: A szívek szabója

Élt egy szabómester, szíveket foltozott.
Hozzá a sok ember, sok-sok munkát hozott.
Mert a szép szívüket sok sérelem érte,
s bár a szabó bérét vastagon megkérte,
ki sem látszott sajnos, a temérdek munkából,
s a szabóműhelytől egy nap sem volt távol.
Nagyon unta pedig e monoton munkát.
Mindig csak ugyanaz! Hidd el, te is unnád!

Kíváncsi lett tehát, a szívet mi bántja,
mi okozza vesztét, mért romlik el pántja?
Hová lesz belőle a sok tiszta érzés,
mért ül ki színére megszakadás, vérzés.
Miért változik meg mesés dobbanása,
s amikor kiürül, a csend koppanása
mért okoz fájdalmat, úgy hogy belé szakad,
ez a sok fájdalom, vajon miből fakad?

Egy napon úgy döntött, utána jár végre,
miért fáj a sok szív, miért hullik vére.
Letette a munkát, bezárta a boltot,
s indult, hogy megnézze, a szív mért nem boldog.

Álruhában járta végig a világot,
feljegyezte sorban, amit útján látott.
Sok magányos szívvel hozta össze sorsa,
amiből hiányzott a szeretetmorzsa.

A hit, a bizalom elfogyott belőlük,
szeretetlenséget láthatott csak tőlük.
Haraggal és dühvel, méreggel bélelték,
nem csoda, párjukat sehogyan sem lelték.
Irigység és önzés, félsz uralta őket,
látott férfiakat, hitet vesztett nőket,
a szívük mélyéről, a szeretet hiányzott,
szomorúság, bánat mételye virágzott.

Mind a pénzt hajszolta, s jónak lenni féltek,
bezárták szívüket, s mind maguknak éltek.
Kedves ölelésben sohasem volt részük,
elromlott motorjuk, legfontosabb részük.
És a szabó tudta, szükségük van másra,
nem csak szívcserére, vagy kijavításra:
a sok embert inkább tanítani kéne,
a szeretet tudása mindükre ráférne.

Nem aludt éjszaka, s mit hozott a reggel?
Körülvette magát sok-sok kisgyerekkel.
Árva kis lelkeket fogadott magához,
és ekképpen kezdett újra a dolgához.
Minden megfoltozott szívhez járt egy gyermek,
aki akkor boldog, ha reá figyelnek.
Hitte hogy a jó szív csak azon fog múlni,
képes-e gazdája a gyermektől tanulni.

Mert a kisgyerekek tiszta szívvel élnek,
szeretetet adnak, ölelést cserélnek,
mosollyal, hálával gyógyítják a szívet,
tőlük lesz boldogabb, nyíltabb a tekintet.
És Ők nem csak adnak, szeretetet várnak!
Otthonban, és szívben meleget csinálnak.
Örömmel lelkedet szép fehérre festik,
s meggyógyul a szíved, ha figyelsz rá estig.

Mert, ha az emberek megtanulnak adni,
és begyógyult szívük képes befogadni,
mikor egész évben van öröm-ajándék,
s nem csak karácsonykor ébred fel a szándék,
akkor szív-szabóra soha nem lesz szükség,
szeretettel telve a szép szívek büszkék.
Végre, a jósággal telik meg világunk,
mikor egész évben csupa jót kívánunk!
Gondolatok, +1:
Arra gyanakodni, hogy az az ember akit szeretsz, megcsal téged, az egyik legkínzóbb érzés lehet a világon. Ez a történet bejárta az internetet, nem tudjuk bizonyítani, hogy valóban megtörtént az eset, mindenesetre elképesztő az egész sztori.

Íme a történet, amit a férfi az interneten publikált:

”Volt egy megérzésem, hogy megcsal a feleségem, rengeteg erre utaló jelet fedeztem fel. Amikor a mobilját nyomkodta, állandóan mosolygott és nevetett, és amikor rákérdeztem, hogy kivel beszél, azt mondta, hogy csak az édesanyjával. Minden nap későn ért haza, az elhúzódó munkára hivatkozva. Amikor felhívtam a munkahelyét, azt mondták, hogy már órák óta elment. Amikor számon kértem, azt mondta, hogy ez csak egy tréfa amit minden munkatárs elsüt, ha valakit keresnek telefonon.

Egyszer megtörtént, hogy éjjel fél 12-kor ugrott le tejért, és hajnali 2-ig haza sem jött. Mondanom sem kell, hogy itt már biztos voltam abban, hogy életem párja félrelép. Gyűjtöttem a bizonyítékokat, amelyeket majd a válás során felhasználhatok, de eközben hónapokon át úgy tettem, mint ha nem is sejtenék semmit, éltük tovább az életünket. Kivártam a születésnapjáig. Hónapokig vártam, és joggal kérdezhetitek, hogy miért. Nos, volt egy meglepetésem a számára, amit garantáltan nem fog soha elfelejteni. Eközben persze ügyvédhez jártam, hogy a bizonyítékokat átadjam neki, amelyek a válás során jelentőséggel bírnak majd.

Szóval teltek a hónapok, és elérkezett a születésnapja. Persze amikor megkérdeztem, hogy mit csináljunk aznap, simán lerázott azzal, hogy én nyugodtan menjek csak el a barátaimmal a korábban megbeszélt programunkra, ő nem akar ünnepelni, mert az elmúlt években a szülinapok csak arra emlékeztetik őt, hogy egyre öregebb lesz. Ha ez nem lett volna elég, véletlenül rábukkantam egy üveg pezsgőre is a ruhásszekrényben.

Azt csináltam, amit minden értelmes ember csinálna. Már korán reggel átmentem az egyik barátomhoz, de nem mentünk sehova, hanem a házából felhívtam a feleségem édesanyját, testvérét és néhány közeli barátot, hogy jöjjenek át, mert egy meglepetés születésnapi bulit szervezek az én drágámnak. Lesz torta, ajándékok, minden. Jó mókának hangzik, igaz? Nos, biztosíthatlak, hogy az volt.

Összesen 8-an voltunk, apuka, anyuka, testvér és a barátok. A társasház előtt találkoztunk, ahol lakunk, majd felmentünk lifttel az emeletünkre. Óvatosan, csendben osontunk, kezünkben a torta és az ajándékok. Még csak reggel 9 óra volt, mivel szombati nap volt, az volt a terv, hogy az ágyban lepjük meg életem párját, hogy jól induljon a napja.

Beosontunk a lakásba, és megindultunk a hálószoba felé. Kinyitottam az ajtót, és mindenki egyszerre elkiabálta magát: MEGLEPETÉS!

Mondhatom, mindenki meglepődött. Ott feküdt az ágyon a feleségem anyaszülten, mellette pedig a férfi, akiről nagyon jól tudtam, hogy hónapok óta titokban találkozgat életem párjával. Anyuka elejti a tortát, apuka torka szakadtából üvölt, ahogyan a feleségem is, eközben a szerető megpróbálja magára rángatni a gatyát miközben rohan ki a szobából. Nagyon vicces volt! Biztos vagyok benne, hogy sem a feleségem, sem a család, sem én nem fogjuk elfelejteni ezt a napot! A legszebb, hogy még a feleségem (bocsánat, ex-feleségem) volt felháborodva, hogy ilyet tettem vele! Pedig én csak a legjobb ajándékot adtam neki, amit valaha is adtam.”