Aranyosi Ervin: Az igazi gazdagság

Aranyosi Ervin: Az igazi gazdagság

Mi is a gazdagság? Nagy vagyon, sok ékszer?
Fel lehet-e fogni földhöz ragadt ésszel?
Mi az élet célja? Kincseket szerezni?
Eldugni más elől, hogy ne lássa senki?
Úgy hiszem, világunk sokkal szebb hely volna,
ha az ember léte nem a pénzről szólna,
nem gebedne bele senki a munkába,
s nem az “élne csak jól”, kinek lóg a lába.

A gazdagok szerint csak az a sikeres,
aki éjjel nappal milliókat keres.
S lám, ami a furcsa, a szegény is hiszi,
hogy majd sok munkával biztos sokra viszi.
Még a gyermeknek is folyton azt tanítja,
hogy a szép életnek tanulás a nyitja.
Ám aki dús gazdag, inkább mást tanácsol,
nem a tudós gazdag, – az, aki harácsol.

Nem kell megszakadni, sem a szánkat tépni,
mások hátán egyre magasabbra lépni!
Mikor magasan vagy, lezuhanni könnyebb,
mindent elveszítve hullhat majd a könnyed.
Hát mi a gazdagság? Nézzük józan szemmel!
Mikor felszabadult, és boldog az ember.
Az öröm forrása a szívünkből fakad,
sok-sok szeretettel tedd gazdaggá magad!

Tégy az emberekért, alkoss szebb világot,
műveld meg a földed, nevelj szép virágot!
Engedd, hogy mindenki úgy tegye a dolgát,
hogy megmutathassa jóember mivoltát!
Használja fel bátran fénylő tehetségét,
ne szorongva várja a munkaidő végét.
Mutassa mindenki, hogy mire is képes,
mihez van tudása, mihez kedvet érez.

Nem is tanítanék haszontalan dolgot,
elvont tudománytól egy gyerek sem boldog.
Olyat tanítanék, mihez kedvet érez,
ami közel állhat alkotó szívéhez.
A monoton munkát végezzék a gépek!
Robot robotoljon, ne rabszolga népek!
Az ember alkosson, szívét beleadva,
s lelje csak örömét a szép feladatban.

S aki alkotni tud, az tanítson mást is,
s olyan adja tovább eztán a tudást is,
mert csak egy módon tud fejlődni az ember,
ha megnyitja lelkét, s így él, szeretettel.
Hát, mi a gazdagság? Nehogy elfelejtsem,
a szép gondolatot sötét kútba ejtsem!
Bizony a gazdagság ma is azt jelenti,
ha egymásért élünk és nem ural senki.

Gazdagság az idő, s nem mérhető pénzben,
mikor a munkámban örömömet érzem,
látom kezem alatt új életre kelni,
s hagynak teremteni, szépen remekelni.
Azt, amit teremtek, szívből adom másnak,
jövőnek alkotok, nem az elmúlásnak.
Adok is, kapok is, s közösen használjuk,
egymásért teremtve angyalokká váljunk!

Az igaz gazdagság ott van a családban,
a közös percekben, békés boldogságban,
szeretet vízében merítkező szívben,
lélek-szivárványként oltalmazó ívben.
Megnő gazdagságunk mikor kiterjesztjük,
mikor nemzetünket magunk köré vesszük,
így alkotva népet, egy nagyobb családot,
gazdagítva ezzel ezt a szép világot.
Aranyosi Ervin
Gondolatok, +1:
Arra gyanakodni, hogy az az ember akit szeretsz, megcsal téged, az egyik legkínzóbb érzés lehet a világon. Ez a történet bejárta az internetet, nem tudjuk bizonyítani, hogy valóban megtörtént az eset, mindenesetre elképesztő az egész sztori.

Íme a történet, amit a férfi az interneten publikált:

”Volt egy megérzésem, hogy megcsal a feleségem, rengeteg erre utaló jelet fedeztem fel. Amikor a mobilját nyomkodta, állandóan mosolygott és nevetett, és amikor rákérdeztem, hogy kivel beszél, azt mondta, hogy csak az édesanyjával. Minden nap későn ért haza, az elhúzódó munkára hivatkozva. Amikor felhívtam a munkahelyét, azt mondták, hogy már órák óta elment. Amikor számon kértem, azt mondta, hogy ez csak egy tréfa amit minden munkatárs elsüt, ha valakit keresnek telefonon.

Egyszer megtörtént, hogy éjjel fél 12-kor ugrott le tejért, és hajnali 2-ig haza sem jött. Mondanom sem kell, hogy itt már biztos voltam abban, hogy életem párja félrelép. Gyűjtöttem a bizonyítékokat, amelyeket majd a válás során felhasználhatok, de eközben hónapokon át úgy tettem, mint ha nem is sejtenék semmit, éltük tovább az életünket. Kivártam a születésnapjáig. Hónapokig vártam, és joggal kérdezhetitek, hogy miért. Nos, volt egy meglepetésem a számára, amit garantáltan nem fog soha elfelejteni. Eközben persze ügyvédhez jártam, hogy a bizonyítékokat átadjam neki, amelyek a válás során jelentőséggel bírnak majd.

Szóval teltek a hónapok, és elérkezett a születésnapja. Persze amikor megkérdeztem, hogy mit csináljunk aznap, simán lerázott azzal, hogy én nyugodtan menjek csak el a barátaimmal a korábban megbeszélt programunkra, ő nem akar ünnepelni, mert az elmúlt években a szülinapok csak arra emlékeztetik őt, hogy egyre öregebb lesz. Ha ez nem lett volna elég, véletlenül rábukkantam egy üveg pezsgőre is a ruhásszekrényben.

Azt csináltam, amit minden értelmes ember csinálna. Már korán reggel átmentem az egyik barátomhoz, de nem mentünk sehova, hanem a házából felhívtam a feleségem édesanyját, testvérét és néhány közeli barátot, hogy jöjjenek át, mert egy meglepetés születésnapi bulit szervezek az én drágámnak. Lesz torta, ajándékok, minden. Jó mókának hangzik, igaz? Nos, biztosíthatlak, hogy az volt.

Összesen 8-an voltunk, apuka, anyuka, testvér és a barátok. A társasház előtt találkoztunk, ahol lakunk, majd felmentünk lifttel az emeletünkre. Óvatosan, csendben osontunk, kezünkben a torta és az ajándékok. Még csak reggel 9 óra volt, mivel szombati nap volt, az volt a terv, hogy az ágyban lepjük meg életem párját, hogy jól induljon a napja.

Beosontunk a lakásba, és megindultunk a hálószoba felé. Kinyitottam az ajtót, és mindenki egyszerre elkiabálta magát: MEGLEPETÉS!

Mondhatom, mindenki meglepődött. Ott feküdt az ágyon a feleségem anyaszülten, mellette pedig a férfi, akiről nagyon jól tudtam, hogy hónapok óta titokban találkozgat életem párjával. Anyuka elejti a tortát, apuka torka szakadtából üvölt, ahogyan a feleségem is, eközben a szerető megpróbálja magára rángatni a gatyát miközben rohan ki a szobából. Nagyon vicces volt! Biztos vagyok benne, hogy sem a feleségem, sem a család, sem én nem fogjuk elfelejteni ezt a napot! A legszebb, hogy még a feleségem (bocsánat, ex-feleségem) volt felháborodva, hogy ilyet tettem vele! Pedig én csak a legjobb ajándékot adtam neki, amit valaha is adtam.”