Csak a szeretetet nem pótolja semmi. Nélküle éhezik a lélek, haldoklik a szív!

A szeretetet nem pótolja semmi…
Lehet élni ház, autó, csillogó ékszerek nélkül...Pótolható...
Csak a szeretetet nem pótolja semmi.
Nélküle éhezik a lélek, haldoklik a szív!
A szeretet csodáját őrizni kell...
Dédelgetni, osztozni rajta és megköszönni, amiért megadatott.
Ezt felejtik el sokan. Amink van, természetesnek hisszük,
hogy holnap is meglesz.
S itt követjük el a hibát... Semmi sem természetes.
Sem a levegővétel, sem a megtett lépés, sem az erős szívdobbanás.
Csak addig, amíg birtokoljuk.


Addig, amíg balga módon úgy gondoljuk, a miénk.
A csodákat talán az látja, s éli meg igazán, aki járt a másik oldalon.
Akinek meg kellett küzdeni minden apró lépésért, minden egyes szívdobbanásért.
Aki nélkülöz, jobb emberré válik.
Birtokába jut a Tudásnak... a tudásnak, hogy minden kifolyhat kezeink közül-csak a szeretet tüzét kell őrizni,

mert ha az egykor odaajándékozott szeretet elvész, mindenünk odalesz...
S csak a SZERETET MENTHETI MEG.
Gondolatok, +1:
9 hónapig hordtalak szívem alatt,
most már örökké a szívemben vagy.
Emlékszem mikor először karomba vehettelek,
már akkor féltettelek!
Te voltál és vagy a büszkeségem,
fogtam kezed, s csillogott a szemed.
Nem kívánok mást,
az angyalok vigyázzanak rád!

Szeretlek: Édesanyád!!"