Csak a szeretetet nem pótolja semmi. Nélküle éhezik a lélek, haldoklik a szív!

A szeretetet nem pótolja semmi…
Lehet élni ház, autó, csillogó ékszerek nélkül...Pótolható...
Csak a szeretetet nem pótolja semmi.
Nélküle éhezik a lélek, haldoklik a szív!
A szeretet csodáját őrizni kell...
Dédelgetni, osztozni rajta és megköszönni, amiért megadatott.
Ezt felejtik el sokan. Amink van, természetesnek hisszük,
hogy holnap is meglesz.
S itt követjük el a hibát... Semmi sem természetes.
Sem a levegővétel, sem a megtett lépés, sem az erős szívdobbanás.
Csak addig, amíg birtokoljuk.


Addig, amíg balga módon úgy gondoljuk, a miénk.
A csodákat talán az látja, s éli meg igazán, aki járt a másik oldalon.
Akinek meg kellett küzdeni minden apró lépésért, minden egyes szívdobbanásért.
Aki nélkülöz, jobb emberré válik.
Birtokába jut a Tudásnak... a tudásnak, hogy minden kifolyhat kezeink közül-csak a szeretet tüzét kell őrizni,

mert ha az egykor odaajándékozott szeretet elvész, mindenünk odalesz...
S csak a SZERETET MENTHETI MEG.
Gondolatok, +1:
Édesanyád sose bántsd
Karjaiddal öleld át,
Puszit adj az arcára
Simogatást a hajára.

Addig örülj amíg él
Amíg ő él boldog légy,
Mert ha nem lesz bánhatod
Nem lesz neked támaszod.

Ő adott neked életet
Boldogságot, szeretetet
Szíve alatt hordozott,
Nagy fájdalommal a világra hozott.

De ő lett a legboldogabb,
Hogy te a gyermeke vagy
Minden kincse, szeme fénye
Úgy vigyáz ő a gyermekére.

Ha szomorú vigasztald,
Ha öreg lesz óvd meg majd,
Ha beteg lesz ápold,
Mert senki más, csak ő a támaszod.

Még öregen is megóv ő
Úgy vigyázz rád,
Hogy semmi baj ne érjen
Mert ő a te édesanyád.

Büszke légy rá,
Hogy ő az édesanyád,
Vigyázz rá nagyon,
Öleld meg őt minden egyes napon...


Átyim Lászlóné