Egy nőt minden nap értékelni kell – egy őszinte vallomás

Volt egy ötéves kapcsolatom egy hihetetlen nővel, akit sajnos nem mindig értékeltem. Pedig ő volt az igazi, a csodálatos, akinek mosolyától, ölelésétől az egekben éreztem magam. Nagyon szerelmes voltam belé, egyszerűen megőrültem érte. De sajnos, ahogyan ez lenni szokott a fiatal szerelmesekkel, nem figyeltünk oda eléggé egymásra, és emiatt zátonyra futott a kapcsolatunk.

Hirtelen azon kaptam magam, hogy egy másik nőn ábrándozom, akit ott van kint a nagyvilágban, és csak arra vár, hogy megismerjük, szeressük egymást. Ahogy a hónapok teltek, ezek a kósza gondolatok egyre erősebbé váltak, és ezzel párhuzamosan a páromat mind inkább elhanyagoltam. A végén már csak egymás mellett éltünk és mindketten szenvedtünk. Egyre inkább dühített az, hogy miért nem vettem észre korábban azokat a személyiségjegyeit, amelyek zavartak, sőt néha nagyon idegesítettek. Voltak olyan napok, hogy csak a hibáit láttam meg, a pozitív tulajdonságiról teljesen megfeledkeztem. Elhidegültünk egymástól.

Ő igyekezett mindent megtenni a kapcsolatunkért, de az nem volt elég. Ő is haragudott rám, sokszor nem érezte biztonságban magát, hiányzott a törődésem, érezte, hogy már nem szeretem, és attól rettegett, hogy egy nap bejelentem, hogy vége.

Végül is így történt. Szakítottam vele, mert egy jó ideje csak a negatívumokat vettem észre, azt viszont elfelejtettem, hogy annak idején miért is jöttünk össze, hogy mennyire boldogok voltunk.

Ekkor elhatároztam, hogy többé egy olyan nővel sem fogom összekötni az életemet, akit ne becsülnék, ne tisztelnék minden egyes nap. A szerelmet ki kell mutatni, és dolgozni kell azért, hogy a tűz ne aludjon ki.

Mindennap fel fogom tenni a kérdést magamnak, hogy miért is vagyok szerelmes a páromba. Ha hirtelen nem is kapok ésszerű választ, a szívem tudni fogja, hiszen ő az enyém, hozzám tartozik. Mi kell ennél több?

Ha több napig, hétig nem sikerül választ kapnod, akkor azt tanácsolom, hogy engedd el. Mindenkinek joga van ahhoz, hogy boldog legyen, hogy értékeljék és szeressék. Minden áldott nap.

Kedves Férfiak! Kérlek legyetek Ti is ilyen felnőttek és ha már nem megy, engedjétek el a párotokat. De előtte mindenképpen próbáljatok mindent, amit tudtok a kapcsolatért!

Kedves Hölgytársaim! Legyetek őszinték magatokhoz és ne alázkodjatok meg.
Ne ragaszkodjatok olyan férfihoz, aki nem becsül meg benneteket eléggé!
Gondolatok, +1:
Amikor az öreg bácsi meghalt egy idősek otthonában, azt hitték a nővérek, semmit sem hagyott maga után, aztán nagyon megdöbbentek!

Később, amikor a nővérek átkutatták a holmiját, Mak Filiser dolgai között ezt a verset találták_

Undok vénember

Mit láttok nővérek? . . .. . .Mit láttok?
Mire gondoltok, .. . amikor rám tekintetek?
Egy undok vénembert . . . . .aki nem túl okos?
Fura szokásai vannak. . . . . . . .. és messze tekintő szeme?
Aki csámcsog, amikor eszik … . . és nemigen válaszolgat
Amikor felemelt hanggal rám szóltok ...Felelne, bácsi?
Aki mintha észre sem venné. .a dolgokat, amit csináltok
És mindig elhagy valamit. . . . .. . .A zokniját, a papucsát
Aki bár folyton ellenkezik. … hagyja, hogy azt csináljatok, amit akartok
Miközben fürdetitek, etetitek ...Csak lenne vége a napnak
Ezt gondoljátok? ....Ezt látjátok?
Akkor nézzetek rám, nővérek, ez nem én vagyok, akit láttok
Elmondom, ki vagyok én . . . . .. aki csendben ott ülök,
Aki a morgásotok miatt , .. . . . megeszik mindent, amit elé tesztek
Egy tízéves kisfiú vagyok... akinek van anyja és apja testvérei, fiúk, lányok . .. . és nagyon szeretjük egymást
Egy tizenhat éves srác vagyok...szárnyakkal a lábain
Aki a szerelméről ábrándozik, aki hamarosan eljön.
Egy húszéves vőlegény vagyok..dobogó szívvel a mellkasomban
Aki emlékszik, milyen esküt tett, amit be akar tartani örökre
25 éves vagyok...már nekem is van gyermekem
Szüksége van a támogatásomra, otthont kell teremtenem neki.
Már harminc lettem, a gyerekek egyre csak nőnek,
Egymáshoz vagyunk láncolva...a kötelék sohasem szakad el
Negyven vagyok... két fiam megnőtt, elhagyták a közös otthont.
De az asszony mellettem maradt...nincs okom panaszkodni.
Ötvenévesen mégegyszer ...kicsik játszanak körülöttem.
Megint kaptunk gyerekeket...én és a szerelmem.
Eljöttek a sötét napok....a feleségem meghalt, itthagyott
A jövőbe nézve...csak sötétséget látok.
Hiszen a gyerekeim már....a saját gyerekeikkel törődnek.
És azt hiszem az évek, és a szerelem....amit ismertem elszálltak
Öregember vagyok . . . . . . .. a természet kegyetlen
Miért teszi, hogy az öregséggel . . . . bolondnak is látszol?
A test összeomlik .. .. . a szépség, a kellem odalett
Már csak egy kő van ott...ahol rég a szívem dobogott
De az öreg testben valahol a fiatal férfi még ott van,
És elgyötört szíve . . . . néha fellobban egy emléktől
Emlékszem örömre és emlékszem a fájdalomra
És újraélem elmúlt életem . . . . . . . ebben az öreg testben
Emlékszem az évekre, amelyek elrohantak jaj túl gyorsan.
És elfogadom, hogy az élet rövid, semmi nem marad meg örökre.
Úgyhogy nézzetek csak rám, emberek .. . . jól figyeljetek
Nemcsak egy undok vénember vagyok
Nézzetek rám. . . . és lássatok meg . ENGEM!

Ezek is érdekelhetnek