EZ AZ ŐSI ARCTÉRKÉP MEGMUTATHATJA, MILYEN BETEGSÉG LAPPANG BENNED... SŐT! A GYÓGYULÁSBAN IS SEGÍTHET!

Homlok – Vékonybél és húgyhólyag

Ha a homlokod bőrén elváltozást tapasztalsz, akkor emögött akár a túl zsíros, előrecsomagolt ételek, a túlzott szesz- és cukorfogyasztás, kialvatlanság és a stressz is állhat.

A megoldás: igyál több vizet, egyél több zöldséget-gyümölcsöt, ne igyál alkoholt, és próbálj többet aludni!

A szemöldökök közötti rész – Máj


Fontos, hogy az emésztőrendszer és a máj ne legyen folyamatos erős terhelésnek kitéve, tudjon "pihenni". Ha erre nem figyelsz, akkor a máj túl terhelődik.

Ennek érdekében étkezz jobban: főzzél magad, ne konzervet, bolti kaját egyél, sétálj naponta, eddz vagy jógázz rendszeresen.

A szem alatti rész – Vesék

A szem alatti részen látható táskákat, egyéb elváltozásokat ezen kívül akár a túlzott dohányzás, alkohol fogyasztás, rossz keringés, szív zavarai is okozhatják.

Érdemes sok vizet és kevesebb kávét, szeszt, cukrozott levet fogyasztanod.

Az orr – Szív

A magas vérnyomás, szívbetegségek is állhatnak az orron jelentkező bőrprobléma mögött.

Ellenőriztesd a koleszterinszintedet. hasznosak lehetnek ilyenkor a gyógyteák, amelyek segítik a test méregtelenítését. A napi szintű mozgás is sokat használhat.

Az arc alsó részei – Tüdő


A túlzott dohányzás, légszennyezés, légúti megbetegedés is okozhatja.

Kerüld el a rossz levegőjű helyiségeket, a tedd le a cigarettát, mozogj többet.

Az arc egyéb területei – Vesék, tüdő

Okozhatja többek között a cigaretta, a túl sok, kimerítő munka, helytelen táplálkozás, túl sok cukor fogyasztása.

Egyél több zöldséget, gyümölcsöt, használj allergiamentes kozmetikumokat, kerüld a méreganyagokat a környezetedben.

A száj – gyomor


Okozhatja többek között a zsíros, édes és fűszeres ételek, kávé, alkohol, kevés alvás, stressz.

Egyél olyan friss ételeket, amelyek energiával látják el a testet, ilyenek például a gyümölcsök.

Az áll és a nyak – Hormonháztartás

A túl sok só fogyasztása, a dehidratáltság, vagy a túl sok kávé is okozhatja.

Érdemes csökkenteni a bevitt só- és koffeinmennyiséget, és helyettük legalább 2 liter vizet inni!

Hasznos volt? Akkor ne felejtsd el megosztani!

(Fontos: A fentiek nem minősülnek orvosi javaslatnak, és azok nem helyettesítik, hogy betegség esetén orvos tanácsát kérd, és betartsd az utasításait!)
Gondolatok, +1:
Csókolom Olgi néni! Meg tetszik ismerni?

Én vagyok a Vera, a Margit néni osztályából, a Petőfi utcai általánosból.

Igen, igen.

Köszönöm, jól vagyok. De látom, Olgi néni is jól tartja magát. Tanít még?

Hát igen, biztosan nehéz abbahagyni.

Én? Hát, én most már dolgozom.

Pszichológus.

Hát, erre nehéz válaszolnom. Kis részben Olgi néni miatt is… nem tudom, hogy tetszik-e még emlékezni, egyik délután, amikor a napköziben a tanulnivalót kellett felmondani, és én nem tudtam, hogy az ősember mivel táplálkozott, illetve tudtam, csak féltem, hogy rosszat mondok és olyankor mindig nagyon tetszett kiabálni az emberrel, szóval én nem mertem mondani és akkor is kiabálni tetszett velem, hogy ennyit sem voltam képes felfogni és megjegyezni abban a fél órában, amíg a könyvet olvastam. És akkor még azt tetszett mondani, hogy „bogyókkal, te szerencsétlen gyerek, és ha ilyen lyukas a memóriád, akkor nem lesz belőled senki”. És a többiek meg kinevettek. És utána még sokáig "bogyós"-nak csúfoltak, és minden ebédkor azt mondták a konyhás néninek, hogy hozzon nekem egy tál bogyót, mert én azt eszem.

Nem? Nem tetszik emlékezni? Akkor Olgi néninek nem volt annyira rendkívüli és maradandó élmény, mint nekem.

Hát, talán azért nem szóltam, mert akkor én még csak egy gyerek voltam. És először nem értettem, hogy miért tetszett kiabálni velem, és miért nevezett szerencsétlennek, és miért alázott meg az osztálytársaim előtt. Csak anyukámnak mondtam el, és csak ezt az egyet, de neki is csak azért, mert hazafelé elsírtam magam és a liftben hiába törölgettem a szemem, mikor kinyitotta az ajtót, látta, hogy vörösek, és tudta, hogy valami történt. És ő azt mondta, hogy Olgi néni nem cselekedett helyesen, mert ezért nem érdemeltem volna, hogy kiabáljon velem és megalázzon mások előtt. És amikor megkérdeztem tőle, hogy akkor miért csinálta velem ezt Olgi néni, akkor nem tudott válaszolni. De azt a napközis délutánt mindmáig fel tudom idézni. Látom az osztálytermünket, a sarokban álló szekrényt, rajta Mézzel, a hörcsöggel, aki a leckeírás közben neszezett, az ablakra ragasztott, színes papírból kivágott virágfüzért, a pihenősarokban elterülő, kikopott szőnyeget. Érzem a délelőtt esett eső szagát, a termünk melletti nedves, salakos tornapályából kiáramló párát. Hallom a hangosbemondó távoli recsegését, és Géza bácsi, a portás hangját, amit éppen hívja Klárit, a 3.c-ből, mert megjöttek érte a szülei. Az én memóriám mégiscsak jó, mert erre mind emlékszem. És nagyon sokáig nem értettem, ami történt. És ez nem hagyott nyugodni. Persze később más dolgokat is megtapasztaltam, és érdeklődni kezdtem az emberi viselkedés iránt és innentől kezdve talán egyenes út vezetett oda, ahol most tartok.

Tényleg nem tetszik emlékezni? És arra, amikor az iskolai ünnepségen verset szavaltam és mindenkit meg tetszett dicsérni csak engem nem? Vagy arra, amikor azt mondta, hogy hívjam be apukámat a rossz magaviseletem miatt, pedig tetszett tudni, hogy akkor már évek óta nem tartja a kapcsolatot velünk? Esetleg arra, amikor nyolcadikban egyik délután az évfolyamtársam, a Kertész Misit vártam az iskola előtt és Olgi néni azt mondta nekem, hogy le sem tagadhatom, hogy ki az anyám, mert én is ilyen hamar kezdem a fiúzást? Pedig mi a Misivel csak barátok voltunk.

Nem? Egyikre sem? Sajnálom.

Igen, igen, én is örülök, hogy találkoztunk. Nekem is sietnem kell. Viszlát Olgi néni! Üdvözlöm a többi tanárt is!



Hát, ha Olgi néni még élne és véletlenül összefutnék vele, valahogyan így képzelném a beszélgetésünket.

Ezek is érdekelhetnek