Ezt üzenem neked édesanyám – 10 gyönyörű gondolat

Ezt üzenem neked, édesanyám:

1. Nem a te hibád, ha sírok. Tudod, én csak így tudom jelezni, ha szükségem van valamire.
2. Nagyon új nekem idekint. Számomra még mindig csak te létezel. Az nyugtat meg, ha érzem a szívverésed, az illatod. Szoríts magadhoz, ezzel segítesz nekem!
3. Te mindent meg tudsz adni nekem, amire most szükségem van. Ne félj attól, hogy valamit rosszul csinálsz! Csak nézz a szemembe és hallgass az ösztöneidre!
4. Ne hidd el, ha azt mondják, hogy hagyj sírni, mert jót tesz a tüdőmnek. Nem tesz jót.
5. Ha sírni hagysz, nem azért hagyom abba egy idő után, mert megnyugtattam magam. Csak nagyon kimerültem, és feladtam a reményt, hogy idejössz és megvigasztalsz.
6. Ne nézd az órát, bízz bennem! Én szólok, amikor éhes vagyok, és anyatejre vágyom.
7. Ne próbálj meg másoknak megfelelni! Úgysem fog sikerülni, mindenkinek nem tehetsz a kedvére. Nekem az a jó, amit te csinálsz, legyen az akármi. Nincs összehasonlítási alapom.
8. Ne szégyellj segítséget kérni! Sokan biztosan felajánlották. Ha nincs rá szükséged, nyugodtan utasítsd vissza, de ha kimerültél, nem szégyen más segítségét igénybe venni. Egy hosszabb zuhany, hajmosás, vagy egy csésze tea feltölt.
9. Lehet, hogy most nehéznek tűnik minden, fél kézzel főzöl és ebédelsz, hidegen iszod a teád, mosatlan hajjal, bukis pizsamában, de hidd el, belejössz, és kialakul a napirend!
10. Én még nem tudom neked azt mondani, köszönöm, de hidd el, minden mosolyom és pillantásom azt sugallja: szeretlek édesanyám, köszönöm, hogy gondomat viseled!
Forrás: cukimuki.hu
Gondolatok, +1:
Egy fiatal párról szól a következő történet, valamint arról, hogy nem szabad az érzéseinkkel ellentétesen cselekedni, mert egy életre megbánhatjuk a döntésünket.

A fiú és a lány nagyszerűen érezték magukat egymás társaságában, boldogak voltak, soha nem veszekedtek, nyolc éve alkottak egy párt. A lány összes barátnője már férjénél volt, és mindeddig nem is foglalkoztatta a házasság, de ahogy teltek az évek, és az édesanyjai is folyamatosan nyaggatta, hogy mikor kötik be a fejét, kezdett megváltozni a véleménye. Már ő is férjhez akart menni! Ezt közölte is párjával, a tökéletes esküvő részleteit is megosztotta vele, de a fiú azt válaszolta, hogy ő még nem áll készen, még időre van szüksége, szeretne szerezni egy jobban fizető állást, hogy majd biztosíthassa családja számára a tisztes megélhetést. Végül hosszas beszélgetés után sem jutottak dűlőre, így mindketten úgy döntöttek, jobb, ha külön utakon folytatják. Ezután a fiú összetört szívvel elhagyta szülővárosát.

Öt év múlva viszont visszatért, és eldöntötte, hogy új életet kezd. Megismerkedett egy csodás lánnyal, akit nagyon szeretett, és boldog is volt vele. Három év múlva elvette feleségül. A lagzi után összefutott az első szerelmével, aki a könnyes szemekkel azt mondta:

„Hogy nősülhettél meg pont az én születésnapomon? Hogy volt képed azokat a virágdíszítéseket használni, amiket én találtam ki? Hogy tudtad az én kedvenc dalomra megtenni az első tánclépést?”

A fiú megfogta a kezét, és magához húzta. Abban a pillanatban egy könnycsepp szaladt le az arcán.

„Mindvégig arra gondoltam, hogy te vagy a menyasszonyom.”

Az életben talán egyszer adódik meg, hogy rátaláljunk az igaz szerelemre, ezért soha ne engedjük elmenni