Harcoltál már eleget, s ha ez kevés volt, itt az idő elengedned.

Hagyd, hogy kicsússzon a kezeid közül, mennie kell… Ne kapj többet utána... Harcoltál már eleget, s ha ez kevés volt, itt az idő elengedned. Egyedül küzdened értelmetlen. Az, aki most ő, egyszerűen nem való az életedbe, talán soha nem is volt és soha nem is lesz, csak Te szeretted volna. Mindennél jobban. Talán... még nem érett azzá a személlyé, akinek melletted a helye, talán még vár rá néhány út, amit végig kell járnia, és egyszer visszatér, ha majd azzá válik, akire vágytál. Nem tudhatod, mit hoz a jövő, senki sem tudhatja, ezért csak a jelen mondhatja meg, most, mit kell tenned. Most, ha menni akar, el kell engedned… A búcsú szóljon mindig örökre, hogy a várakozás ne fossza meg semmitől az életed, de ma már tudod, ha valakit elengedsz, azzal lehet, hogy nem elveszíted, hanem esélyt adsz arra, hogy egyszer visszajöjjön úgy, hogy már készen áll. Ha hozzád tartozik, megtörténik, mert az Élet bizony… Oscar-díjas rendező.

Manna OWell
Gondolatok, +1:
Nem messze élt 1 idős hölgy. A férje meghalt 5 éve, 2 éve pedig lánya férjével és 2 gyerekével, autóbalesetben.

Mikor jöttem az iskolából hazafelé, az ajtaján láttam 1 hirdetést, amire az volt írva: ''Elvesztettem 2000 Ft-ot, aki megtalálja, hozza vissza, legyen szíves, a 76-os lakásba, mert kevés a nyugdíj és nem tudok miből ételt venni!.''
Kivettem a tárcámból 2000 forintot és felmentem az 5. emeletre.

Mikor odaadtam az idős hölgynek a pénzt, elsírta magát és így szólt:
''Te vagy a tizenkettedik ember, aki felhozta nekem a pénzt. Köszönöm.''

Elmosolyogtam magam és odamentem a lifthez, mikor a nénike így szólt:
''Lányom, vedd le azt a hirdetést, mert azt sem én írtam!''
Az öreg hölgy állt és könnyek hulltak a szeméből.

Vannak emberek akikben még maradt jóság és együttérzés.
Ha te is hiszel a szeretet erejében, oszd meg!