Kun Magdolna: Hiányzik valaki

Lassan itt a Karácsony,
gyertyát gyújtunk szépen,
s vacsorához ülünk
meghitt békességben.
Arcunkról majd eltűnnek
a könnyek nyomai,
bárhogy fájja szívünket,
hogy hiányzik valaki.
Valaki, aki nem ül többé közénk,
nem mosolyog ránk,
s ki nem tölti be melegséggel
a meghitt kis szobát.

Lassan itt lesznek az ünnepek,
s mi arra gondolunk,
addig a jó, amíg egymásé vagyunk,
s addig a jó, míg átölelnek,
mikor marcangolva fáj
a keserű hiány,
és az a tudat, hogy vannak,
akik már csak fentről nézhetik,
mint ég csonkjaira
pár emlékező lángú
viaszgyertyaszál.
Kun Magdolna
Gondolatok, +1:
EGY MAGÁNYOS ANYA SZAVAI.....
MEG SZÜLTELEK ÉS NEVELTELEK
DE MÉGSEM ÉRDEKELLEK MÁR TÉGEDET
ANYAI SZIVEM ANNYIRA FÁJ
ÉS UGY GYÖTÖR ENGEM A MAGÁNY
KÖNNYES SZEMMEL AZ AJTOT NÉZEM
HÁTHA BE TOPPANSZ RAJTA VÉGRE
HOGY MEG HALLOM VÉGRE HANGOD
ANYA NÉZD ITT VAGYOK

MEGSZÜLTELEK ÉS NEVELTELEK

DE MÉG IS KÖNNYES AZ ÉN SZEMEM
MERT MAGÁNYOSAN ÉLEM ÖREG NAPJAIM
ÉS NEM HALLOK MÁST CSAK A CSEND HANGJAIT
DE HA MAJD EGYSZER NEM LESZEK DRÁGA GYERMEKEM
AKKOR FOGSZ MAJD HIÁNYOLNI ENGEMET
DE ADDIG MIG ÉN ITT VAGYOK
VÁROM HOGY AZ AJTON BE KOPOGJ