Kun Magdolna: Ölelsz - e még akkor?

Ölelsz-e még akkor

Ha a sötétség árnyai mellénk szegődnek,
és reszketeggé teszik ráncos kezünket,
olyannak látsz-e majd, mint akkor hajdanán,
mikor csókjaidtól volt tűzforró a szám.

Ha már sérült tudatom nem emlékezik,
és fájni sem fájja többé az élet sebeit,
vigyázod-e velem azokat a jelenperceket,
ami kettőnknek még elrendeltetett.

Ha majd kibontott hajamon nem csillan a fény,
s én sem kérem már, hogy szeressél belém,
ölelsz-e még akkor is, és simítod-e arcom,
addig, amíg rám nem terül a csillagfényes alkony.

Ha majd szoros kötelékünk lazulásra vágyik,
mert szivárványt fon bele egy másik dobbanás is,

megőrzöd-e szív-hűségét annak a sok évnek,
amibe kettőnk sorsa mélyen beleégett.

Vagy minden, ami voltam
el lesz feledve,
s csak szálló porszem leszek
szélnek eresztve.

Kun Magdolna
Forrás: facebook.com
Gondolatok, +1:
Nem messze élt 1 idős hölgy. A férje meghalt 5 éve, 2 éve pedig lánya férjével és 2 gyerekével, autóbalesetben.

Mikor jöttem az iskolából hazafelé, az ajtaján láttam 1 hirdetést, amire az volt írva: ''Elvesztettem 2000 Ft-ot, aki megtalálja, hozza vissza, legyen szíves, a 76-os lakásba, mert kevés a nyugdíj és nem tudok miből ételt venni!.''
Kivettem a tárcámból 2000 forintot és felmentem az 5. emeletre.

Mikor odaadtam az idős hölgynek a pénzt, elsírta magát és így szólt:
''Te vagy a tizenkettedik ember, aki felhozta nekem a pénzt. Köszönöm.''

Elmosolyogtam magam és odamentem a lifthez, mikor a nénike így szólt:
''Lányom, vedd le azt a hirdetést, mert azt sem én írtam!''
Az öreg hölgy állt és könnyek hulltak a szeméből.

Vannak emberek akikben még maradt jóság és együttérzés.
Ha te is hiszel a szeretet erejében, oszd meg!