Látjátok ezeket az embereket mögöttem? Rohannak a munkába...

Látjátok ezeket az embereket mögöttem?
Rohannak a munkába, és nem figyelnek már semmire. Néha annyira elkapnak minket a hétköznapok, hogy elfelejtjük élvezni az élet valódi szépségét. Mint a zombik. Nézz fel végre a telefonodról, és láss! Köszönj rá valakire, és öleld meg, ha úgy tűnik, bántja őt valami! Segíts valakinek! Minden napot úgy kell élned, mintha csak az utolsó volna. Amit sokan nem tudnak rólam, az, hogy néhány éve depressziós voltam. Soha senkinek sem mondtam el. Egyedül kellett harcolnom a depresszióból kivezető úton. Mert az egyetlen ember, aki visszatartott engem a boldogságtól, én magam voltam. Pedig minden nap értékes, szóval, így is kell kezelnünk. A holnap egyáltalán nem biztos, ezért ma és most élj!

Remélem, megosztod ezt a posztot,
hogy messzire jusson a szeretet üzenete.
Gondolatok, +1:
Ma még teljesen a tiéd,
Szeme éhesen kéri meséd.
Ma még, ha fél hozzád fut,
Két karod néki védelmet nyújt.

Ma még esténkét betakargatod,
Őt, ki néked éjjeled, nappalod.
Ékes, szép szavakkal dicséred,
Öleddel oltalmazod, s félted.

Ma még le tudod törölni könnyét,
Megsokszorozhatod örömét.
Vágyik jóindulatodra, lényedre,
Két kezedre, hogy felnevelje.

Hatalmad ma még korlátlan fölötte,
Nem nézi szavad, mi lapul mögötte.
Szeme kérdőn tereád figyel,
Apró dalokkal néked énekel.

De talán holnap, mire felébred,
Üres fecsegéssé válik beszéded.
Társakat, pajtásokat másutt keres,
De ma még, ma még a gyermeked.

Legyen rá időd, vele nevetni,
Lépj vele az úton, a dolgod vezetni,
Mert a gyermekévek fecskeszárnyak,
Suhanva lobbannak a nyárnak.

Mire felkapod fejed kirepülnek,
Észre sem veszed, s már felnőnek.
Ma még egészen, teljesen tiéd,
Öleld át, ringasd gyermek- szívét.

Ezek is érdekelhetnek