Megalázta az idős eladót a fiatal plázacica! - A többi vevő védte meg...

A vásárlók többnyire tisztelettel szól az eladóhoz. De sajnos vannak olyan fiatalok akik nem tisztelik a kort, és megalázó módon bánnak az eladókkal, legyen az nő vagy férfi, idős vagy fiatal. A tisztelet elmarad...


Gondolom nem vagyok egyedül azzal, hogy Kínai üzletben vásárolok. Többnyire itt az eladók hölgyek, fialok, középkorúak, és igen vannak idősebb nyugdíj előtt álló hölgyek is akik itt dolgoznak.
Sajnos szemtanúja voltam egy kellemetlen szituációnak amelyben egy ilyen idősebb eladó hölgy segített egy fiatal lánynak a cipő vásárlásban. Megrázó volt, ezért leírom, mert véleményem szerint tanulságos.

Két fiatal lány hangos nevetgélés közepette cipőket próbálnak, és egy idősebb eladó hölgy pedig segít nekik.
A lányok nevetgélnek, és több cipőt is felpróbálnak, valahogy nem tudnak dönteni, pedig amit csak kézbe vettek mindegyikből rögtön kapták is a megfelelő méretűt. Az idős eladó hölgy, ugrott, pattant, leste a kívánságukat. A lányok pedig kihasználták ezt, fel is próbáltak mindent, csak hogy teljen az idő, vagy valóban akartak venni valamit? Ezt nem tudtam meg, mert, a sok szétpakolt cipő után felálltak, majd mondtak valamit halkan a néninek, amin hangosan felnevettek mindketten, és ezzel a mozdulattal átmentek a ruhás részre.

Én is itt válogattam a olcsó " egynyaras" pólók között, mire arra lettem figyelmes, hogy az egyik lány odaszól a másiknak:
-Ez jó lenne de szerintem nagy rám.
-Akkor szólj a nyanyának! Mondta a másik, aki harsányabb volt.

-Hé!
Kiáltott a idős néni felé az egyik lány. Ezt mikor meghallottam, hirtelen elöntött a düh és rájuk szóltam.
- Lányok! Hogy gondoljátok, hogy így szóltok annak az idős asszonynak? Nem gondoljátok, hogy ezt nem így kéne? A nagymamátok is lehetne, meg egyébként is, ti mit szólnátok, ha a ti anyukátokat, nagymamátokat ugráltatná itt valaki?

Biztosan nagyon csúnyán néztem rájuk, mert a két lány, egyből elvörösödött. Majd Elnézést kértek.

Ne tőlem lányok! Tőlem nem kell!

Addigra odaért a kedves arcú idős eladó hölgy is, és mosolyogva mondta:
Nem történt itt semmi, nincs is itten semmi baj...

Mosolygott, de a szeme az komoly maradt, és úgy szolgálta ki a két fiatal lányt.

Elgondolkoztató, és sajnálatos, hogy egyre kevesebb fiatal tiszteli az időseket. Egy kicsit úgy érzem, mindenki csak magával foglalkozik, és egyre kevesebbet törődünk a körülöttünk élő emberekkel. Egyre jobban csak a pénz körül forog a világ, az emberi értékek egyre jobban lényegtelenek lesznek.
Vegyük észre a másik embert,és adjuk meg tiszteletet.
Gondolatok, +1:
Az embereket a hülyeségükkel együtt kell szeretni. Ezt a drága anyám mondta. Ő meg tudta tenni – én nem. Odáig eljutottam, hogy elfogadtam a másikat olyannak, amilyen. Megértettem. Sajnáltam is. De nem szerettem. Ő meg szerette! Mi volt a titka? Egyszer erről faggattam, és azt mondta:


“Nézd, minden ember hülye. Iszik, nagyhangú, önző, rendetlen, vagy bosszantóan precíz, könnyelmű, komor, gátlásos, gátlástalan, nem mosdik, tisztaságmániás, teli van szorongással, bizonytalansággal, néha durvasággal, gyávasággal, gyengeséggel, hirtelen haraggal és sérelemmel.

Sorolhatnám még. Minden ember gyári hibás. Én is, te is. Azt hiszed, te nem vagy ‘hülye’? Mégis szeretlek. Abban a hatalmas zsákban, amelyet a lelkemben nyitottam neked, minden rossz tulajdonságod belefér. Reggelig tudnám sorolni, mi miatt nem vagy szeretetre méltó.


Mégis szeretlek! Ha nem így működnénk, nem lenne szeretet a világon! Nincs olyan ember, akinek ne lenne rossz természete, akinek ne lennének bűnei, tüskéi, démonai, bosszantó tulajdonságai. Nincs olyan lélek, akiben ne lenne szemét.

Még a szentekében is van! De mennyi! A szeretethez bőséges lélek kell, egy nagy szemetes kosár, ahová a másik minden rossz tulajdonságát, vacakságát, bosszantó megnyilvánulását belehajítom. Kidobom vagy elfelejtem.”


Nem értettem, s ezért még hozzátette:

“No, nézd! Vegyük csak azt, ami téged illet: ordítva születtél. Minden éjszakámat végigbömbölted hároméves korodig. Követelődző voltál. Önző, mohó. Csak arra kellettem neked, hogy adjak. Hogy etesselek, fürdesselek, mert hogy el ne felejtsük, naponta többször bepisiltél és összeszartad magad!

Olyan büdös voltál, hogy minden idegen kiment a szobából. Én meg bírtam. Nem zavart. Sőt, mosolyogtam rajta. Életem legszebb korszakához tapad az a mások számára borzalmas bűz, ami belőled áradt. Éjszaka féltél, fölébresztettél, hozzám bújtál.

Évekig nem tudtam aludni miattad. Az utcán lusta voltál járni, föl kellett emelni téged, és cipelni, mert te élvezted, én meg nyögtem alattad. Ha nem vettelek föl a nyakamba, bőgtél, de olyan kétségbeesett üvöltéssel, hogy szégyelltem magam a járókelők előtt: azt hitték, öllek téged. Így kezdődött a kapcsolatunk! És látod: szerettelek!


Ne hidd, hogy egy párkapcsolatban, egy barátságban, vagy akármilyen emberi viszonyban másképp működik a szeretet! Nem! Ha valakit megszeretsz, vegyél hozzá egy jó nagy szemeteszsákot. Minden nap dobd bele a másik hibáit!

És felejtsd el! Nézz a szemébe! Ember ő is, szegény, mint te, és teli van hibával. Ne azt nézd, hanem a szemeit! Csakis a szemeit! Vagy még inkább: a szívét!”

Ne felejtsd el megosztani, hogy mások is lássák!