Mese a boldogságról...

Egy 92 éves kicsi, idős ember, szépen megfésülködött, megborotválkozott, felöltözött, és reggel 8 órakor elindult az idősek otthonába. Felesége nemrég hunyt el, s ezért úgy érzi, muszáj elhagynia a házát. Az idősek otthona előterében várakozik, s ránk mosolyog, mikor azt mondjuk neki, hogy kész a szobája. Miközben a lift felé tartunk, röviden elmondom neki, milyen is az ő kis szobája, elmesélem neki azt is, milyen színű a függöny és az ágytakaró.

- Nagyon tetszik - s lelkendezik, mint egy 8 éves kisgyerek, aki most kapja meg élete első szobáját.
- Kedves Mihály, még nem is látta a szobát, várjon egy kicsit.

- Az nem baj, - közli - a boldogság az mindentől független dolog. A boldogságot függetlenül választom. Az, hogy a szoba tetszik-e vagy sem, nem a bútoroktól függ vagy a dekorációtól - az attól függ, ahogy én látom. Én már a fejemben eldöntöttem, hogy a szoba tetszeni fog. A döntésemet minden reggel az ébredésemnél hozom. Dönthetek úgy,hogy a napomat az ágyban töltöm, és számolom hány testrészem nem működik,mely részeim fájnak vagy köszönetet mondhatok az égnek a testrészeimért, melyek jól működnek. Minden nap egy ajándék, ha ki tudom nyitni a szemem, az új napra koncentrálok, a szép emlékekre, melyeket az életem során gyűjtöttem össze.
Az öregség az olyan, mint a bankszámlád. Azt veszed le, amit összegyűjtöttél. Ezért az én tanácsom, hogy sok-sok boldogságot és szépet rakjál félre emlékeid bankszámlájára. Köszönöm, hogy hozzájárultál a bankszámlámhoz, ahová még tovább gyűjtögetek. Emlékezz ezekre az egyszerű gondolatokra ahhoz, hogy boldog legyél:

1. Szabadulj meg a gyűlölettől
2. Szabadulj meg az aggodalmaktól
3. Élj egyszerűen
4. Adjál többet
5. Várj kevesebbet
Gondolatok, +1:
Voltál e már úgy, hogy futni akartál,
nem nézni merre, nem tudni hova,
csak időn és téren át valahogy túljutni
oda, hol nem érhet senki nyomodba.

Voltál-e már úgy, hogy elnehezült szíved,
s még sem tudtad kisírni a fojtó könnyeket,
csak hangtalanul ültél a szobasarokban,
hogy a néma zokogást ne hallhassák meg.

Voltál-e már úgy, hogy lelked törték meg
mérhetetlen számú apró sebet ejtve,
ami sosem forrta össze magát Isten igazán,
mert újabb és újabb hegekkel lett telve.

Voltál-e már úgy, hogy te is érezted,
túlságosan szeretni soha nem szabad,
mert hiába teríted ki hó-tisztán a lelked,
ha arra újabb és újabb bakancsnyom tapad.

Kun Magdolna