Miért kellene jobban megbecsülni a nőket? Egy elképesztő történet!

Egy szokványos, hétköznap este a férj és feleség a tévé előtt ült. Megszólalt a nő: „Fáradt vagyok és késő is van. Azt hiszem megyek és lefekszem.”

Előbb azonban kiment a konyhába, előkészítette a holnapi ebédnek valót, elmosogatott, kivette a zöldségeket a fagyasztóból, elkészítette a gyerekek másnapi szendvicseit, letörölte az asztalt, eltörölte az edényeket, a helyükre rakta, betöltötte a kávéfőzőt. Mindezt azért, hogy a reggel könnyebben induljon.

Ezután kivasalta a férje ingét, hogy legyen mit felvennie reggel, összeszedte a gyerekek szétdobált játékait. Majd valóban elindult lefeküdni. Fogat és arcot mosott, és még felvett egy ledobott törülközőt és a helyére tette. Ezután leellenőrizte a ház összes ajtaját, hogy mindenhol be legyen zárva. Bekukkantott a gyerekekhez, és jó éjt puszit adott

A férj észrevette, hogy a felesége még járkál.

„Azt hittem, hogy elmentél lefeküdni” – mondta.

„Még volt egy kis dolgom” – érkezett a válasz.

Megérkezve a hálószobába, előkészítette a másnapi munkába menő ruháját, és elmondott egy imát. Ekkor hallotta, hogy a férj kikapcsolja a tévét és bejelenti, hogy megy ő is lefeküdni. És így is történt. Két perc múlva az ágyban is volt, és hirtelen el is aludt.

Igen… a nők csodálatosak. Mindig gondolnak másokra is, legtöbbször viszont sajnos saját magukra nem. Ezen nem ártana változtatni. A férfiak részéről meg nem ártana több elismerés!
Gondolatok, +1:
Nem messze élt 1 idős hölgy. A férje meghalt 5 éve, 2 éve pedig lánya férjével és 2 gyerekével, autóbalesetben.

Mikor jöttem az iskolából hazafelé, az ajtaján láttam 1 hirdetést, amire az volt írva: ''Elvesztettem 2000 Ft-ot, aki megtalálja, hozza vissza, legyen szíves, a 76-os lakásba, mert kevés a nyugdíj és nem tudok miből ételt venni!.''
Kivettem a tárcámból 2000 forintot és felmentem az 5. emeletre.

Mikor odaadtam az idős hölgynek a pénzt, elsírta magát és így szólt:
''Te vagy a tizenkettedik ember, aki felhozta nekem a pénzt. Köszönöm.''

Elmosolyogtam magam és odamentem a lifthez, mikor a nénike így szólt:
''Lányom, vedd le azt a hirdetést, mert azt sem én írtam!''
Az öreg hölgy állt és könnyek hulltak a szeméből.

Vannak emberek akikben még maradt jóság és együttérzés.
Ha te is hiszel a szeretet erejében, oszd meg!

Ezek is érdekelhetnek