Mindenki visszakapja egyszer...

Mindenki visszakapja egyszer,
amit más ellen elkövet
Lesz még, hogy gondolkodni kezdesz,
de én már nem segíthetek
Te is majd visszakapod mástól,
amit épp ellenem teszel
Most olyan felhőtlennek látszol,
de ebben magad sem hiszel

Tudom, hogy nincs messze az óra
a biztos kétség utolér
Lecsapsz egy megbocsátó szóra,
elindulsz te még az én szeretetemért, figyelmemért

Mindenki megbánhatja egyszer
amit más ellen elkövet
Hogy holnap nem lesz-e már késő?
Arra most mit mondjak neked?
Gondolatok, +1:
Egyszer, ha már elérhetetlen
távolságban leszek tőled fiam
és vánszorgó lábnyomom is elfújja a szél,
nem hagyva magad körül porszemnyi
emléket sem, mi rólam mesél,
jusson eszedbe gyermekkorod
mosolygó napjai.
Láss magad előtt egy képet,
ahol ketten állunk, te meg én...
Talán hároméves lehettél,
mikor határozott szavakkal mondtad
- szeretlek-
S abban a pillanatban
valami leírhatatlanul jó érzés melengette
lelkemet
Hittem, hogy az életnek,
ennél boldogabb percei nincsenek,
nem lehetnek,
mert, aki így szeret, az soha
nem fájdíthat szíveket.
Emlékszel arra, mikor sírós szemeiddel
esdőn néztél rám
s én féltő mozdulattal hajoltam hozzád,
hogy karomba vegyelek,
mert, ha ölelhettelek,
felszáradtak arcunkról a könnyek
s napfénnyé változtak
az ereszekre lecsorgó, hulló esőcseppek.
Emlékszel, elengedtelek,
mikor szabadságra vágytál.
Repülhettél, mint a szárnyait kitáró sas,
mely, akkor is átszeli a tengert,
ha tajtékzó hullám sodorja...
De az a sas, az a sas, fiam,
a végtelenbe szállva is tudja,
honnan indult el, és hol van
régi otthona.


Kun Magdolna