Néha tudomásul kell venni, hogy nem vagyunk ugyanolyan fontosak másoknak, mint ők nekünk...

Néha tudomásul kell venni, hogy nem vagyunk ugyanolyan fontosak másoknak, mint ők nekünk.
Ezért sem hiszek az ígéretekben: a “majd jövök”, meg “majd találkozunk”, meg “elmegyünk ide-oda”, meg “majd kereslek”, meg “szeretlek” ,vagy egyáltalán “számítasz valamit”.
Mert ha valaki azt akarja, hogy jelen legyek az életében, az helyet csinál benne.
Gondolatok, +1:
Nagyanyámmal ültünk a verandán ketten
az életéről beszélt , és én hallgattam csendben .
Olyan jó volt látni szeme csillogását
minden benne rejlett bánat , és boldogság .
Két kis ráncos kezét az ölébe fektette
bizony az élet őt , soha nem kímélte .
Annak ellenére a sorsot nem okolta a
Jó Isten a gondját mindig megoldotta .
Amikor a munka őt kifárasztotta , még
akkor is, megbékélt lélekkel gondolt a holnapra .
- Kislányom mondta , soha nem felejtem , a
szavai most is itt csengnek fülemben .
A jóság , és szeretet munkálkodjék benned
még ha néha bizony komisz is az élet .
Haragot ne táplálj senkivel sem szemben
ha kővel megdobnak , dobj vissza kenyérrel .
Drága kicsi lelkét visszasírom sokszor
törékeny kis testét megölelném százszor .
Az a sok - sok kérdés , ami itt maradt még
bennem , választ kérnék tőle , s megnyugodna lelkem .
Magamra maradtam , egy üres székkel a verandán
minden szép elmúlik , az élet gyorsan elszáll .
Tűnődöm magamban miközben a kósza felhőket nézem
drága jó nagyanyám , örökké míg élek szívemben élsz nékem.