Öleld, amíg kéri... Hallgasd, amíg mondja... Szeresd, amíg hagyja...

Öleld, amíg kéri! Hallgasd, amíg mondja! Szeresd, amíg hagyja! Mert olyan gyorsan eljön a pillanat, amikor elindul és Te már nem kísérheted el! Amikor már a saját útját járja, talán vissza sem pillantva rád! Rád, aki aggódva figyeled és csak remélni tudod, hogy nem téved el az úton!
Gondolatok, +1:
Ne jöjj el sírva síromig,
Nem fekszem itt, nem alszom itt;
Ezer fúvó szélben lakom
Gyémánt vagyok fénylő havon,

Érő kalászon nyári napfény,
Szelíd esőcske őszi estén,
Ott vagyok a reggeli csendben,
A könnyed napi sietségben,
Fejed fölött körző madár,
Csillagfény sötét éjszakán,
Nyíló virág szirma vagyok,
Néma csendben nálad lakok
A daloló madár vagyok,
S minden neked kedves dolog...

Síromnál sírva meg ne állj;
Nem vagyok ott, nincs is halál.


Mary Elizabeth Frye