Olykor éveket húzol le olyan ember mellett, akivel már utad rég nem fut össze.

Olykor éveket húzol le olyan ember mellett, akivel már utad rég nem fut össze. Talán a megszokás, vagy a félelem a változtatástól, az egyedülléttől. Az is lehet, hogy még a csöppnyi szeretet, az emlékek, ami összeköt kettőtöket. Viszont érzed, hogy nem jó, nem találod mellette helyed. Mennél, maradnál, már magad sem tudod. Viszont be kell látni, hogy ha már nem megy, akkor el kell engedni egymás kezét, hisz az ember legszebb éveit képes elvesztegetni csupán félelemből. Két embernek addig van maradása egymás mellett, amíg tudtok mit mondani a másiknak, amíg a kapcsolat, a másik fél folyamatosan tanít, többé tesz. Mikor van miért, van kiért áthidalni a problémákat, együtt legyőzni azokat, kéz a kézben. Együtt, egymásért, önmagadért.
Gondolatok, +1:
"...A sors kegyes volt velem – megadta, hogy ősz hajszálaim lehessenek, hogy a fiatalságom mosolya a mély ráncaimban örökre az arcomon éljen. Hány meg hány ember nem nevethetett soha, hányan mentek el azelőtt, hogy megőszülhettek volna?!
És ez nekem megadatott..."


Nyomj egy lájkot, ha Te is szereted Alain Delont! :)