Várnai Zseni: Úgy megnőttél, szinte félek

Amikor még piciny voltál,
olyan nagyon enyém voltál,
engem ettél, engem ittál
rám nevettél, nekem ríttál.
Mikor később nagyobb lettél,
mindig messzebb, messzebb mentél.
Először csak a kiskertbe,
aztán a nagy idegenbe.
Ha itt vagy is, csak elnézel,
akkor is nem engem nézel.
Nem anyádat, nem apádat,
valami más csillagtájat.
Úgy megnőttél, szinte félek,
már a válladig sem érek.
Alig-alig hihetem már,
hogy ölbéli bubám voltál.
Én voltam-e óriási,
vagy Te lehettél parányi?
Sosem voltál nehéz nekem,
nem éreztem gyöngeségem.
Melletted most kicsiny lettem,
ágaskodik hát a lelkem,
nőni akar, hogy elérjen,
homlokodig, hogy felérjen.
Húzol engem Te fölfelé,
mint a napfény maga felé,
fát, virágot, lombos ágat, -
fölemeled az anyádat.
Várnai Zseni
Gondolatok, +1:
Apának is születni kell, s ott lenni, vele élni!
(Ha szükséges, egy pelenkát, te is ki tudsz cserélni!)
A szeretet szép perceit nem pótolhatja semmi!
Nagy kihívás a feladat: – Hogy kell apának lenni

Figyelni, hogy nő gyermeked, már az is egy ajándék,
s mutasd a férfi szerepet, s ez legyen közös játék!
Nézd hogyan nő az értelme, hogyan tágul világa,
foglalkozz vele, szánj időt, s hidd, ez a legfőbb vágya!

Apának lenni egyszerű, s tanulni kéne mégis,
rájössz majd közben, – mit, hogyan? – s hidd el segít az ég is.
Van ki munkába menekül, így igazolja másnak,
hogy jó apa, mindent megad, megteremt a családnak.

Ám nem minden a pénz, vagyon, gyermeked másra vágyik,
veled lenni és játszani, az együtt lét hiányzik.
Anyának lenni sem könnyebb, nem is kell azzá válnod,
gyermeked visszaigazol, amikor jól csinálod!

Nem kincseket vár tőled Ő, nem mesés gazdagságot,
az együtt töltött percekből alkot egy szebb világot.
Többet adhatsz személyesen, szánd rá idődet bőven,
figyeld hogy bontja szárnyait, mivé lesz a jövőben!

Aranyosi Ervin

Ezek is érdekelhetnek