Várunk… és közben szépen... lassan eltelik az Életünk...

Várunk… és közben szépen... lassan eltelik az Életünk...
Várunk… Az idő múlik… De mi csak várunk…
A pillanat elmúlik és a múlt része lesz… És mi csak várunk…
Várjuk… hogy elmúljon a hideg… hogy elálljon az eső… hogy véget érjen a fárasztó nap… hogy elteljen a hét… hogy hazamehessünk… hogy elmehessünk… hogy egy jobb helyen legyünk… hogy elmúljon az unalom… hogy elmúljon a bánat… hogy megértsük… hogy elfelejtsük… hogy megbocsássunk… hogy megbocsássanak… hogy kisüssön a nap… hogy eljöjjön az igazi… hogy viszont lássuk Őt… hogy eljöjjön a nagy nap…hogy eljöjjön a nagy lehetőség… hogy erősek legyünk… hogy megmerjük tenni… hogy változzanak a dolgok… Várjuk… hogy elkezdődjön… várjuk… hogy elmúljon…
Csak várunk… Mindannyian mást… És sokszor csak a várakozásnak élünk, amely betölti mindennapjainkat… óráinkat… perceinket… és eközben elfelejtünk a pillanatnak élni… Elfeledkezünk a pillanatról, amely a kezünkben van… amely mindvégig a kezünkben volt… és közben elillan… Várunk… és közben szépen... lassan eltelik az Életünk…
Gondolatok, +1:
Nem messze élt 1 idős hölgy. A férje meghalt 5 éve, 2 éve pedig lánya férjével és 2 gyerekével, autóbalesetben.

Mikor jöttem az iskolából hazafelé, az ajtaján láttam 1 hirdetést, amire az volt írva: ''Elvesztettem 2000 Ft-ot, aki megtalálja, hozza vissza, legyen szíves, a 76-os lakásba, mert kevés a nyugdíj és nem tudok miből ételt venni!.''
Kivettem a tárcámból 2000 forintot és felmentem az 5. emeletre.

Mikor odaadtam az idős hölgynek a pénzt, elsírta magát és így szólt:
''Te vagy a tizenkettedik ember, aki felhozta nekem a pénzt. Köszönöm.''

Elmosolyogtam magam és odamentem a lifthez, mikor a nénike így szólt:
''Lányom, vedd le azt a hirdetést, mert azt sem én írtam!''
Az öreg hölgy állt és könnyek hulltak a szeméből.

Vannak emberek akikben még maradt jóság és együttérzés.
Ha te is hiszel a szeretet erejében, oszd meg!

Ezek is érdekelhetnek