Voltál e már úgy, hogy futni akartál, nem nézni merre, nem tudni hova,

Voltál e már úgy, hogy futni akartál,
nem nézni merre, nem tudni hova,
csak időn és téren át valahogy túljutni
oda, hol nem érhet senki nyomodba.
Voltál-e már úgy, hogy elnehezült szíved,
s még sem tudtad kisírni a fojtó könnyeket,
csak hangtalanul ültél a szobasarokban,
hogy a néma zokogást ne hallhassák meg.

Voltál-e már úgy, hogy lelked törték meg
mérhetetlen számú apró sebet ejtve,
ami sosem forrta össze magát Isten igazán,
mert újabb és újabb hegekkel lett telve.

Voltál-e már úgy, hogy te is érezted,
túlságosan szeretni soha nem szabad,
mert hiába teríted ki hó-tisztán a lelked,
ha arra újabb és újabb bakancsnyom tapad.

Kun Magdolna
Gondolatok, +1:
Soha még csak elképzelni sem tudjuk mit élnek át az asszonyok, nők amikor egy ifjú embernek életet adnak. Csodálatos amit tesznek, ahogy kitartanak, miközben szívük szerint ordítanának a fájdalomtól. A gáz amit kapnak a szüléshez - már ha van épp szabad - az nem ér semmit, csak elnyomja az embert, így nem is sokan használják, amit meg is tudunk érteni.

Volt egy pár kísérlet, arra hogy a férfiak hogyan élik meg a szüléssel járó , a vajúdáskor jelentkező méh összehúzódás érzetét, de mind elbukott.

Szó szerint sírva menekültek el, annyira fájt nekik! A nőknek szerintem egyetlen dolog ad ilyenkor erőt, és az nem más, mint a végeredmény . Maga a kis csöpp baba, akit már úgy vár mindenki ezen a világon, hogy az leírhatatlan. Valahányszor feladnák a küzdelmet, egy újabb erőre kapnak a kis jövevény gondolatától.

Tisztelet a nőknek!!

Ezek is érdekelhetnek